Így ünnepeltük a Zene Világnapját!
Ez alkalomból az iskolában különleges konyha nyílt: a Zene Konyhája. Itt nem fazékban, hanem dallamokban rotyogott a menü, és a gyerekek lettek a szakácsok. A recept egyszerű volt: végy egy csipet ritmust, keverj hozzá egy marék dallamot, fűszerezd játékossággal, és máris kész a jókedv!
Alsós menüsor:
• Előételként tálaltunk klasszikus gyermekjátékokat: „Gyertek lányok/fiúk játszani”, „Zsipp-zsupp”, „Csíp-csíp csóka”.
• Köretnek jött egy csipet „Lementem a pincébe” kiszámoló, pontosan 5 főnyi adagban.
• A főfogás a Csimbumzenekar volt: tikfa, cintányér, triangulum és rumbatök ropogósan, „Aki nem lép egyszerre” dallammal tálalva.
• Ízesítésként kaptunk egy kis Hajmási Péter és Pál-t: magas-mély, hangos-halk, gyors-lassú – minden ízvariáció kipróbálva.
• A desszert: képfelismerés és ritmusosztinátó, hogy tényleg mindenkihez eljusson az üzenet: Legyen a zene mindenkié! /Kodály Zoltán/
Felsős menüsor:
• A vendégfogadó falatka a népdalcsokor volt: Érik a szőlő, Ősszel érik, Ettem szőlőt – finom, őszi ízekkel.
• A bátor vállalkozók különleges fogása: Kis kece lányom üvegxilofonon, valamint Láttál-e már valaha kottakirakóval.
• A főétel itt néhány rövid zenei részletből vagy zenei jelből állt: mindenki kapott egy falatkát, aki felismerte. A végén 20 tanuló emelte magasba a táblát: Legyen a zene mindenkié! /Kodály Zoltán/
• Feltálaltunk még „Ki a zeneszerző?” játékot Bartókkal, Kodállyal és Erkel Ferenccel, majd egy kalapadogató játékot, és különleges desszertként a testhangszer-kíséretet mai könnyűzenei számokhoz. (We Will Rock You, Dance Monkey).
És hogy mindezekből mi sült ki? Egy felejthetetlen zenés lakoma, ahol a főszakács a jókedv volt, a gyerekek pedig olyan lelkes kukták voltak, hogy az egész iskola zengett a nevetéstől és a dallamoktól. Viva la Musica! Éljen a zene!
