Szilvaillat, sercegő üst, vidám zsivaj, ”szilvabajszos” gyerekek – szeptember egyik legszínesebb két napját töltöttük együtt az iskolában, csütörtökön és pénteken.
Az iskolánk közössége összefogott Máté tanár úr irányításával, hogy megidézzük a régi idők lekvárfőzős hangulatát.
Csütörtökön megtörtént a szilvamagozás, amikor a szorgos kezek összefogtak. A magozott gyümölcs másnap reggel az iskolaudvaron felállított rézüstbe került, ahol kezdetét vette a lekvárfőzés.
Az üst alá fával tüzeltünk- szép kis máglyacsomók sorakoztak fából a földön- , a lekvárt felváltva kavarták a vállalkozó szellemű diákok is. Néhány órás főzés után elkészült a cibere, melyet kenyérre kenve minden osztály megkóstolhatott- nagy sikert aratott az ízletes csemege.
Délután 3 óra körül elkészült a sűrű szilvalekvár, melyet a szorgos kezek üvegekbe szedtek.
Kicsik és nagyok egyaránt kivették részüket a feladatokból. Ez a nap nemcsak szilvanap volt, hanem szólt az összefogásról, a közös munkáról és a hagyományaink ápolásáról.
Köszönjük mindenkinek a lelkesedést, a segítséget!
